Helyi vonatkozású kutatómunkájáról és könyveiről tudhattak meg többet azok az érdeklődők, akik részt vettek dr. Bárth János könyvbemutatóján községünkben.
Közel hetven helybéli vett részt a május közepén dr. Bárth János néprajzkutató, községünk díszpolgára által tartott könyvbemutatón. Az előadót és a jelenlévőket elsőként Réti Zsófia polgármester köszöntötte, aki a néprajzkutató munkájának elismeréseképp átadott számára egy emlékplakettet, majd átadta a szót Czikó Gergelynek. A nyugalmazott iskolaigazgató ismertette, hogy milyen véletlen útján talált rá községünkre a néprajzos szakember, aki csak Csíkszentgyörgyről nyolc könyvet jelentetett meg az évek során. Rámutatott arra is, hogy teljes munkássága példázat lehet, általa a múlt lelkesíti, büszkeséggel tölti el a ma emberét.
Ezt követően dr. Bárth János vette át a szót, rövid bemutatkozóját követően beszámolt az évtizedes kutatómunkájáról, amit községünkben végzett egyetemi diákjaival. Felelevenítette, hogy elsőként az úzvölgyi tanyavilág vonzotta ide őt, mint alföldi embert – munkájában arra törekedett, hogy egy másik formáját mutassa meg a tanyasi társadalomnak. Egyik munkája a másikba gyűrűzött, így az évek során számos székelyföldi témájú könyvet, tanulmányt adott ki kezei közül.
Felismerte, hogy leginkább az egyházaknál lehet régi iratok után kutatni, így az évek során 40 székelyföldi plébániai irattárat tanulmányozott, és 11 településről írt tanulmányt – tudhatták meg a jelenlévők. Megjegyezte, Pálfi János, korábbi csíkbánkfalvi plébános említette egyszer a számára, hogy régi iratokban falutizesekre vonatkozó információkat találhat. Másfél évig kutatta, kereste az arra vonatkozó iratokat,
8000 oldalnyi tizesiratot gyűjtött össze, így a tanulmány helyett könyv készült a kutatásból,
miután átolvasták, mutatócédulázták, kiterítették, csoportosították az információkat, amelyek alapján megírta Az eleven székely tizes című könyvét.
Egyre inkább foglalkoztatni kezdte a megye, mint településszervezet, így határozta el, esettanulmányt ír ebben a témában. Csíkszentgyörgyi és csíkbánkfalvi kutatása szintén olyan gazdagra sikerült, hogy a végeredmény egy újabb könyv lett, Szentgyörgy megyéje Alcsíkban címmel – ismertette az előzményeket a néprajzkutató. Arra is kitért, hogy a kutatást diákjaival végezték, családi házaknál keresték fel a régi iratokat. Igyekeztek betartani ígéreteiket, időben visszavinni minden családhoz a papírokat a másolatok elkészítése után, hogy ne keltsék rossz hírüket. A felgyűjtött és hazavitt iratokat otthon is tanulmányozta, amelyekből kiválogatta 40 család történelmi értékű iratait, a 800 irat közül 99-et feldolgozott, és kiadta a Két véka féreje című könyvében.
Utazásai alatt azt is megtudta, hogy a víz, amit községünkben fogyasztott egy-egy falurész közös vize, közös befektetése – erről is írt egy kisebb kiadványt. A kutatásai során találkozott a hirdetőkönyvekkel, amelyekről korábban senki nem írt, emiatt pótolta ezt a hiányt is – mesélte mosolyogva, hogy hogyan nem tudott kifogyni a témákból az évek alatt. A kutatásai során folyamatosan fénykepezett is, s mint fogalmazott „a szentgyörgyiek szeretik a fényképeket”, ezért úgy döntött, hogy összeválogat egy képeskönyvre való anyagot.
Dr. Bárth János bemutatóját szinte a végtelenségig lehetett volna hallgatni, hiszen olyan átéléssel, szemléletesen mesélt munkájáról, a kutatásról, a rendszerezési módszereiről. Emiatt sem volt meglepő, hogy a bemutatója után több kérdést is megfogalmaztak a jelenlévők. Befejezésképp, értékelésképp a kutató munkásságát is összegezte, mint megtudtuk,
30 saját könyvet adott ki, 30 szerkesztett könyvhöz kapcsolódik a neve, 200 olyan tanulmányt írt,
amely meg is jelent az évek során.
S habár nem akarta megnevezni élete fő művét, elmondása szerint az öt legfontosabb könyve közé két csíkszentgyörgyi vonatkozásút mindenképp besorolna.
