A szeptemberi Fiságmenti Góbé Piac keretén belül harmadik alkalommal került megszervezésre a községi traktoros felvonulás. A helyszínt Csíkmenaság szolgáltatta, ahol a már megszokott helyi kirakodóvásár mellett a főzőtudásukat is megmutatták a község lakói. Én első alkalommal vettem részt ezen az eseményen, és nagyon sok jó tapasztalattal gazdagodtam, amelyet röviden szeretnék összefoglalni.
Ahogy említettem, az első két traktoros felvonulásból kimaradtam, és idén is nagyon kényelmes ötletnek látszott, hogy csak nézőként vegyek részt, de hála a rendezők buzdításának, jelentkeztem az eseményre, és nem bántam meg. El tudom képzelni, hogy sokan fáradtak vagyunk a rengeteg nyári munka után, és felvetődik fejünkben a kérdés, hogy „Miért éri meg nekem ide elmennem?”, „Mi újat adhat nekem ez az egész?”, „Megéri dolgozni és kicsinosítani a munkagépemet egy délután miatt?”. Idén tizenheten mondtuk azt, hogy nem maradunk otthon, és elmegyünk a felvonulásra. Fél 11-kor gyülekeztünk a benzinkútnál, ahonnan először Bánkfalvába, majd Csíkszentgyörgy-Menaság-Pottyand-Menaság útvonalat bejárva visszaérkeztünk a menasági kultúrotthon melletti zöldterületre.
A menetünkben volt mindenféle traktor, elkezdve a nagyon kicsitől a nagyon nagyig, az idősebb daraboktól a fiatalabbakig. Ahogy ebben a változatosságban végighaladtunk a községen, engem nagyon jóleső érzés fogott el. Úgy a sofőrök arcán, mint a dübörgő motorhangra kisiető emberek arcán
egyfajta vidámságot láttam, ami kimozdított bennünket a komorságból, a hétköznapi gondokból.
Ezt az érzést egyedül autózva vagy traktorozva nem lehet átélni. A közösségnek, a közösségi tevékenységnek különleges ereje van. S azt hiszem, hogy arra a kérdésre, hogy „Mi újat adhat nekem ez az egész?” már meg is adtam a választ.
Miután megérkeztünk a kitűzött célunkhoz, minden egyes résztvevő kapott a szervezőktől egy erre az alkalomra készített pólót, és egy emléklapot, hogy ne csak az emlékeink maradjanak meg erről az eseményről. Ezután következtek az ügyességi versenyek, amelyeket nagyon jól kitaláltak a rendezők. Mindenki kipróbálhatta magát három versenyszámban, és biztosan állíthatom, hogy községünk nem szenved hiányt ügyes traktoristákban. Megpróbáltuk kihozni magunkból a maximumot, de ezt úgy tettük, hogy nem néztük rossz szemmel azt sem, akinek nem annyira sikerült a próbatétel. Sőt, a sofőrök a versenyszámokban egymásnak segítettek a feladatok teljesítésében. Nekem ez volt a legjobb része a napnak: az együtt versenyzés, szurkolás, izgulás. Véleményem szerint ezért a közösségi élményért éri meg kimozdulni otthonról, bevállalni az egész nyári munka után egy ilyen élményteli napot.
János Zsolt résztvevő traktorista, helyi pedagógus