Milyen módon válhatott egy fiatal legényből huszár 1848-ban? – erre a kérdésre kaptak választ mindazok, akik részt vettek a községünkben szervezett Gál Sándor emléktúrán és huszártoborzón.
Első alkalommal került sor huszártoborzóra községünkben augusztus 2-án, amely látványos módon mutatta be, hogyan zajlott a toborzás az 1848-as forradalom idején. A Gál Sándor Hagyományőrző Huszáregyesület és Csíkszentgyörgy Község Polgármesteri Hivatalának szervezésében megvalósult hagyományőrző esemény délelőtt 11 órakor kezdődött Bánkfalván, az altizesi buszmegállónál, ahol szép számban gyűltek össze az érdeklődő helyiek – kicsik és nagyok egyaránt.
A mintegy hatvan huszár és gyalogos Csíkszentmárton felől vonult be a községbe lovakon és szekereken, egyenesen a kisbolt előtti térre. Ott köszöntötték a polgármester asszonyt, s ünnepélyes keretek között engedélyt kértek a toborzásra – amit meg is kaptak. Ezt követően kezdetét vette a múltidéző jelenet:
a jelentkező legényeket humorral átszőtt, mégis korhű forgatókönyv szerint besorozták.
Feladatok alá vetették, majd felírták őket, feleskették a haza védelmére, majd időt adtak nekik a megható búcsúzkodásra – családtól, szeretőktől.
A huszárok felvonulásához szekereken csatlakozott a két helyi néptánccsoport és fúvószenekar is, akik zenével, énekkel, tánccal járultak hozzá az esemény jó hangulatához. Általuk még látványosabb lett a huszártoborzó és emléktúra. Az esemény hangulata magával ragadó volt: a katonás fegyelem és a népi jókedv keveredett a tánc, a muzsikaszó és a nevetés pillanataival. Kínálkodással zárult a bánkfalvi toborzás, ahol a helyiek házi finomságokkal és jó szóval látták vendégül a huszárokat.
Az ebédet követően az emléktúra a Gál Sándor-szobornál folytatódott, ahol először elhelyezték a megemlékezés koszorúit a Gál Sándor Hagyományőrző Egyesület tagjai, valamint Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviselője és a helyi polgármesteri hivatal vezetői. Az itt egybegyűltek is betekintést nyerhettek a toborzás mikéntjébe, ahogyan estig a háromtizesiek, a csíkmenaságiak és a pottyandiak is részesei lehettek a hagyományőrző esménynek. Minden tizes – ahol volt megállója az emléktúrának – kitett magáért, finom falatokkal, hideg italokkal kínálták a megfáradt lovasokat, akik szívesen folytatták az útjukat, és mutatták be a huszártoborzás mikéntjét a kíváncsiskodóknak.
Este a közös vacsora után huszárbálba várták a táncoskedvűeket,
ahol Csíkszentgyörgy község vonószenekara biztosította a talpalávalót. A hangulat itt is bensőséges és vidám volt, méltó lezárása a történelmi eseményt felidéző napnak. Másnap reggel újra lóhátra pattantak a huszárok és hazavágtattak, maguk mögött hagyva egy maradandó emléket községünk szívében.
Köszönet a lehetőségért és az élményért a Gál Sándor Hagyományőrző Huszáregyesületnek, hálásak vagyunk ugyanakkor a helyi néptánccsoportoknak és vezetőiknek, a helyi fúvószenekaroknak és vezetőiknek, a vonószenekar tagjainak, a fogatosoknak, akik közreműködésükkel színvonalassá tették a közös szervezésű eseményt. Köszönet illeti a vendéglátó tizesek lakóit is, akik jó házigazda módjára megvendégelték a községünkbe érkező lovasokat, vendégeket. Ugyanakkor az esemény nem járhatott volna le ennyire gördülékenyen, ha a szervező csapat – a polgármesteri hivatal alkalmazottai, a helyi tanácsosok – nem vállalták volna fel az azzal járó munkát, és nem vonták volna be a faluközösségeket. Isten fizesse meg mindenkinek az eseményre szánt idejét, akár résztvevőként, akár nézelődőként, akár szervezőként csatlakozott.
