A történetmesélés szerepéről az önbecsülés és küzdőképesség kialakulásában témakörben tartott szemléletes, jó hangulatú előadást Kádár Annamára.
Mintegy 250 érdeklődő vett részt a november 22-én Kádár Annamária pszichológus által tartott Önbecsülés és küzdőképesség című előadáson a csíkszentgyörgyi kultúrotthonban. A helyi polgármesteri hivatal Idősek nappali foglalkoztató központja által szervezett programon, arról tudhattak meg többet a jelenlévők, hogy gyerekeiknek, unokáiknak hogyan biztosíthatják, hogy megfelelő önbecsüléssel és küzdőképességgel induljanak el életútjukon.
A szakember sok személyes tapasztalat elmesélésével mutatott rá, hogy a történetek, élettörténetek mesélése milyen hatással bír a gyerkekre. Meglátása szerint elengedhetetlen, hogy minél több törénetet ismerjenek meg a gyerekek saját családjukról, saját magukról, amiben nem hősként állítják be magukat a szülők, hanem elismerik tévedéseiket, azt éreztetve a gyerekekkel is, hogy tévedhetnek, attól nem lesznek kevesebbek.
Egy olyan védőhálót kell a gyerekek számára biztosítani, amitől biztonságban érezhetik magukat, és követendő életpéldával, pozitív életüzenettel kell elöljárni. Kádár Annamária arra is felhívta a figyelmet, hogy a rossz élettapasztalatok átkeretezése évekbe, akár évtizedekbe is kerülhet, emiatt érdemes a gyerekeknek sok megküzdéstörténetet mesélni. Rávilágított, ez nem azt jelenti, hogy a gyermeket egy burokban kell tartani, hiszen ahhoz hogy fejlődhessen rugalmas alkalmazkodó-képessége, el kell indulnia az életben és nehézségekkel kell megküzdenie. S mivel élettörténete már a megfogantatás előtt kezdődik a szülők megismerkedésével, ezért abba is bele kell avatni.
Bármilyen nehéz vagy sötét az élettörténet a gyerekeknek joga van tudni.
A pszichológus arra bárotította a hallgatóságot, hogy írják meg gyerekeik élettörténetét, nem késő idős korban sem megtenni azt, hiszen így maradhatnak fel családon belül azok a tapasztalatok, amelyek másképp feledésbe merülnek. S habár lehet egy gyerek még nem értékeli annyira, de családalapítása után más fénybe kerül saját története is. A családi történetek, az ő élettörténete jelenti majd számára a hamubasült pogácsát, minél többet mesélünk, annál több pogácsával indulhat el.
Összegzésként rámutatott, hogy a rezilienciafejlesztés (rugalmas ellenálló képesség) alapja, hogy „egy stabil megbizható környezet legyen mögöttünk, egy jól követhető minta, egy példakép, akire felnézhetek, minőségi időélmény, és egy olyan kapcsolat, ami védőhálóként van mögöttem. Ehhez szükséges, hogy elmesélem a család történetét, a gyerek történetét, mesélek esténként, az esti mesének a rítusa, a szertartások, a hagyományok, egy jól struktúrálható nap, egy biztonságos kötődés, ami ott van a gyerekben”.
