A csonkig égő gyertya, a gitáros misék szervezője, a híd ember és ember között, a megmentő, fény a közösség számára –így jellemezték Orbán Lászlót az egykori gátkötős fiatalok, akik felszólaltak az Orbán László Közösségi Ház megnyitóján Csíkbánkfalván.
Orbán László hajdani segédlelkészről, az ifjúság összefogásában jelentős szerepet betöltő lelkipásztorról nevezték el Csíkszentgyörgy község december közepén átadott közösségi házát. Több mint ötvenen gyűltek össze Csíkbánkfalván, hogy az egykori kántori lak, későbbi orvosi rendelő felújított épületének megnyitóján részt vegyenek, Orbán Lászlóra emlékezzenek.
Réti Zsófia, Cskszentgyörgy község polgármestere ünnepi beszédében rámutatott, amiatt döntöttek úgy, hogy a valamikori segédlelkészről nevezik el az épületet, mert
ő volt az a tisztelendő községünkben, aki a kommunizmus után egy olyan ifjúsági mozgalmat indított el a helyi fiatalok kezdeményezésére, amely sokunk életére a mai napig is jó hatással van. Élete és mártírhalála is bizonyította az elhivatottságát a közösség, a fiatalok iránt.
Továbbá tisztázta azt is, hogy a közösségi házat szeretnék közösen az egyházzal működtetni, úgy hogy helyet kapjon benne a fiatalok ifjúsági szervezete, a szociális szolgáltatások egy része, az idősek, a sérült gyerekek és felnőttek nappali foglalkoztatója. Emellett helyet tudnak biztosítani a kismamáknak a találkozásra, de a tánccsoportok, fúvós- és vonószenekarok is magukénak érezhetik majd.
Az ünnepi beszédek között a valamikori gyermektáborok résztvevői elevenítették fel Laci tiszti alakját. Lázár Ágnes például úgy fogalmazott, hogy a tiszti volt a csonkig égő gyertya, akinek a fénye, jóságos irgalmas szeretete mindenkit az Atyához vonzott. Szülei után tőle kapta a legnagyobb ajándékot: megmutatta az élő hitet, Jézus igazi szerető arcát, de az Atyával, Szentlélekkel és a Szűzanyával is megismertette őket.
Veres Ibolya úgy emlékezett a segédlelkészre, mint akinek a jelszava az volt, hogy „csak szeretettel, csak csendben”. Kiemelte, nemcsak emiatt volt újdonság egy tipikus székely faluban Laci tiszti alakja, hanem azért is, mert szakállat növelt, bevezette a gitáros miséket, az ifiórákat, gyermektáborokat szervezett. Mint elmondta, istenképét is neki köszönheti, hiszen rávilágított arra, hogy Isten nem csak ver és büntet, hanem Isten szeret, és úgy szeret, ahogy vagy.
Lukács János, nyárádselyei plébános, Laci tiszti barátja ünnepi beszédében elmondta, még mindig rendszeresen beszél vele. Amikor elmondta neki, hogy felszólal a közösségi ház megnyitóján, Laci tiszti beleegyezett azzal a kikötéssel, hogy „ne mondjon hülyeségeket”. Azonban ellenkezett az épület róla való elnevezéséről, mert nem méltó arra, neki erre nincs szüksége. Erre Luki azt válaszolta, hogy „igaz, hogy neked nincs, de nekünk erre szükségünk van”. Emiatt végül elfogadta, hogy ily módon emlékezzenek meg róla Csíkszentgyörgyön. Beszéde végén azt kívánta, hogy ez a ház a falu életének, a közösségnek a szíve legyen.
Tamás Viola arról beszélt, hogy máig összeköti Laci tiszti szellemisége azokat a fiatalok, akik akkor vele táboroztak, szervezkedtek.
Tankó Anna könnyeivel küszködve mesélte el, hogy egy pogányhavasi búcsú alkalmával csúszkált lefelé a hegyről, többszöri esés után el akart iramodni lefelé, bármi is legyen a következménye, akkor Laci tiszti hátulról elkapta a kezét, és azt mondta, meg vagy mentve, megmentelek. Ilyen volt ő nekünk, a megmentő!”
Vitos Imre azt az emlékét elevenítette fel, amit ő kisebb csodának nevezett, amikor a már említett pogányhavasi búcsún esős időben tartották meg a búcsús szentmisét, de amikor az ostyát Laci tiszti felemelte, a felhők megnyíltak, s a nap besütött az oltárra. Utána pedig esett tovább. Meglátása szerint Laci tiszti fény volt a közösség számára, aki megtanított mélyebben szeretni Istent és embert.
A csíkbánkfalvi születésű Farkas Zsombor, a csíkszeredai Szent Kereszt plébánia segédlelkésze arról számolt be, hogy ő Laci tiszti által hallotta meg Isten hívó szavát. Emellett rendszerint hozzá imádkozik, ha kéréssel vagy hálaadással fordulna Istenhez. Az ünnepségen továbbá felszólalt Hajdu Gábor parlamenti képviselő és Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke is.
Pál Vilmos Barna, helyi plébános ünnepi gondolataiban rámutatott, hogy az elhangzott emlékeknek, tanításoknak csak akkor van értéke, értelme, ha nemcsak meghallgatják azokat, hanem aszerint is cselekednek. Emiatt arra bátorított mindenkit, hogy saját környezetükben ők is cselekedjenek úgy, mint Laci tiszti, „aki elétek élte az evangéliumot”. Miután a 120 éves épület sorsát röviden felidézte a jelenlévőknek, együtt mondtak köszönetet a romjaiból felépült közösségi házért, amely újra a régi patinás szépségében áll a közösség szolgálatába. Zárómozzanatként megáldotta a felújított épületet. Aki kíváncsi volt, a megnyitó végén, illetve a Fiságmenti Góbé Piac ideje alatt körbejárhatta az épületet is, amelyben régi fényképekkel, plakátokkal idézték meg Orbán László alakját.
